Mint tudjuk az állam, mint gazdasági egység, fő elosztó és irányító szerv életünk végéig „kísér” bennünket. Valamilyen módon kapcsolatban kell, hogy álljunk vele. Ez a kapcsolat 2 módon történhet:
Az állam elveszi a saját maga részét, adókat, járulékokat, egyéb költségeket von el az állampolgároktól. Ezekből a beszedett terhekből látja el önmagát, illetve elosztja a költségvetésen keresztül a befolyt összeget.

Megteremti a közösség számára az alapvető elemeket, az élethez szükséges eszközöket és forrásokat. Adókedvezményeket, támogatásokat, transzfereket nyújt ezen feladatok ellátásához. Röviden és tömören megfogalmazva, elveszi a működéséhez és az alapvető „jólét” megteremtéséhez a pénzt.

Mi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az állam mindent megteremt számunkra. Állást, megfelelő keresetet, jólétet és későbbiekben az életünk végén a jól megérdemelt nyugdíjat. De ez sajnos nincs így. Önmagunknak kell gondoskodni a megfelelő életszínvonalról, jövedelemről, oktatásról és mindenről, ami kicsit is boldogabbá, piacképesebbé tesz.

Ne várjuk azt, hogy mindenkire egyaránt gondol, a mi védelmező és nevelő apukánk, az állam. Hiszen annyi pénz nincs a világon, amiből mindenki egyaránt a megnövekedett életszínvonalát, jólétét élheti.

Az élethez oktatás kell, hiszen a jó pap is sírig tanul. Már kisgyermekkorban elkezdődik a nagy hajsza a gyerekek minél jobb nevettetéséért, oktatásáért. A legnívósabb óvoda, majd iskola, egyetem az, amit minden magára és a gyermekeire adó szülő elképzel. Az állami támogatást élvező óvodák és iskolák erre nem minden esetben alkalmasak. Eltűnnek a tehetségek, elszállnak az évek és a befektetett pénz és energia.

Már általános iskolában a gyerekek napirendje megterhelőbb egy dolgozó felnőtténél, hiszen ilyen- olyan fejlesztő, tehetséggondozó szakkörökön sportedzéseken vesznek részt a hangszeren való tanulásról nem is beszélve.

Egy fiatal számára egy megfelelő középiskola megteremtheti a későbbi frekventált felsőoktatásba való belépést. Idegen nyelvi kurzusok, szakkörök és megannyi méregdrága délutáni elfoglaltságon vehetnek rész, ami a későbbi életükben igen hasznos lehet.  Természetesen egy jó gimnáziumért a szülőknek akár mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk.

Az első igazi megmérettetés, az érettségi után eljöhet az aggódás a pontokért, hogy elég lesz-e az áhított egyetemre vagy főiskolára. Ám a mostani megszorítások miatt egyre nehezebb bejutni az államilag támogatott férőhelyekre, így a szülőknek a büszkeség mellett ismételten egy drága mulatság lesz a gyerek felhőtlen bulikkal és vizsgaidőszakokkal tarkított élete. Nehezen találunk olyan szakot, ami 200 ezer forintnál kevesebbe kerülne félévente. Ez alapszakon 1200000 forintot jelent.

Lássuk be csak a fiatalok szemszögéből azt, hogy a szeretett állambácsink a fiatalok oktatását igencsak gyéren támogatja. Hiába beszélünk ingyen tankönyvekről vagy különböző gyermektámogatásokról, ugyanis ezen transzferek a lakosság kevés szegmensének elérhetőek csupán.

Nem marad más tehát, mint előre megtervezni a gyerek jövőjét és még időben, akár születésekor gondoskodni az anyagi háttérről. 

 

Manapság minden olyan gyorsan, megállíthatatlanul változik. Észbe se kapunk, de már a tegnap vásárolt kütyük másnapra a technikai fejlődés újabb lépcsőfokai, de nem a legújabbak. Eltorzult az időhöz való viszonyunk. Az hiszem, mindent gyorsabban akarunk megoldani, mindent egyszerre pillanatok alatt próbálunk elérni.
Alkalmazkodtunk a XXI. század szélsebesen vágtató tempójához.  Az életünkben sok eseményt akarunk átélni, sok pillanatot megélni és megvalósítani a céljainkat egy e-mail továbbítási ideje alatt.

Az életnek viszont vannak olyan (igen fontos) területei, amit nem tudunk másodpercek vagy akár rövid hónapok alatt megvalósítani.

A pénzügyi stabilitást megteremteni nem olyan könnyű dolog, sőt nem is megy egyik percről a másikra. Mindig vannak felesleges és biztosan fennálló kiadásaink, amik hátráltatják a jövőbeli pénzügyi biztonságunk elérést. Úgy ahogy az életünk, a pénzügyek, a tőzsde, a gazdasági folyamatok percről percre változnak, ami káoszhoz vezethet, illetve szkeptikussá, kiábrándítóvá tehet. Ám megfelelő kezekben, illetve hosszú távon ez biztosan sikerhez vezet.

Az cégek a tőzsdére való bekerülésük során szintén játszanak az idővel, hiszen nem feltétlen szárnyalnak a részvényeik azonnal. Minden nézőpont kérdése csupán, illetve a vizsgált időtartam függvénye. Az idő tehát elég nagy szerepet játszik a magánéletben, az üzleti életben és a piacon is egyaránt. 

Csupán a saját elhatározásunkon, kitartásunkon és pénzünkön múlik, hogyan használjuk fel az előttünk álló éveket!

Mindannyian vágyunk a jobbra, már abban a pillanatban, amikor épp egy új terméket, szolgáltatást vásároltunk. Éppen e tulajdonságunk miatt kell megfelelően előre gondolkodunk ezen vágyaink későbbi kielégítése miatt. Igazán csábító ajánlat lenne az, ha mindenki annyi pénzzel, idővel és energiával rendelkezne, amire éppen szüksége van, vagy amennyire éppen vágyik. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, sőt ha belegondolunk ebbe az utópisztikus feltevésbe, akkor be is látjuk, hogy káoszhoz vezetne előbb vagy utóbb.

Legyen szó végre a pénzügyekről, azon belül először is ismételten egy feltételezéssel kezdek. Tegyük fel, hogy senki nem szorulna rá semmiféle hitel felvételére. Nem kéne előre elköltenünk olyan pénzt, ami sosem volt a miénk, sok esetben az előzőekben említett emberi tulajdonság, a mohóság és a minél nagyobb és jobb tárgyak beszerzése miatt.
Honnan is lehetne előteremteni azt a pénzt pl. lakás-, autóvásárlás egyéb beruházás esetén? Mi lenne ha, szüleink születésünktől számítva minden évben befektettek volna egy bizonyos összeget és ehhez mi 20, 25 éves korunkban hozzá is juthatnánk? Illetve ezt a kört megkezdve saját magunknak illetve gyerekeinknek befektetnénk pénzünket?

Ez egyáltalán nem utópisztikus, sőt teljesen elképzelhető. Ez a rendszer teljesen átvenné a hitel funkcióját, azzal az igen nagy különbséggel, hogy ebben az esetben saját pénzünket költenénk el. Egyetlen hiba van csupán a gépezetben, az idő.

Az idő igen nagy szerepet tölt be az emberek életében. Mivel nem mindegy mennyi ideig tart teljesíteni egy álmot, így gyakran kénytelenek vagyunk az egyszerűbb, de mégis költségesebb utat választani.
Pl:
Veszünk egy autót 5 millió forintért. Havonta 50 ezer forintot fordítunk a hitel törlesztésére. A hitelt az egyszerűség kedvéért 10%os kamattal kapjuk meg. Tehát 5500000 Forintot kell visszafizetnünk a banknak. Ez nekünk évi 600000 forintba kerül és 9 év és 2 hónap múlva törlesztjük vissza a banknak.

Nézzük ezt fordítva. Feláldozunk 9 éven át 600000 forintot. A 9. év végére óvatos becslés alapján a pénzünk 17 millió forintra duzzad. Ebből az összegből 3 db a példánkban említett gépjárművet vásárolhatnánk!
Eléggé kecsegtető, nemde? 

Fejlődés, haladás, innovatív megoldások kellenek mindenkinek. Néha úgy érzem, az emberek elfelejtettek előre gondolkodni, elfelejtettek előre tekinteni kicsit a jövőjükbe. A többség csupán a mának él. Elhasznál, elpazarol minden lehetőséget, elfecsérel pénzt, időt és energiát, amiket a későbbiekben sokkal jobban, és ami a legfontosabb, sokkal többet használhatna fel.

Kezdő egyetemistaként saját magamon tapasztalom a pénz fontosságát. A mai fiataloknak ebben az időszakban kiemelten nagy szükségük van szüleik vagy esetlegesen más források támogatására. Felvetődik bennem a kérdés, mi lenne, ha a szüleim még születésemkor előre gondoskodtak volna az anyagi források előteremtésére?...
Az embereknek kell valaki, aki józanul, reálisan kezeli az ügyeiket. Ma már rengeteg lehetőség van a saját magunk, esetleg gyermekünk későbbi biztonságának megteremtéséhez.

10, 15, akár 20 év alatt pénzünk hihetetlen módon lépes megszaporodni, ha jó kezekben pihen. Semmi jogunk, sőt okunk sincs azt feltételezni, hogy majd más, esetlegesen az állam, mint fő kézben tartó szerv, biztosítja majd a fejlődéhez való forrásokat. Mindenki egyénileg felel a saját sorsáért és a fejlődés záloga az öngondoskodásban rejlik.

A pénz átjárja mindennapjainkat. Már az idők kezdete óta használ az ember eszközöket, értékeket saját fenntartása érdekében. Mindenki vágyik a jobbra, az anyagi és morális szintjének emelésére. Nem szabadna elmúlni egy életnek úgy, hogy semmit sem ad magának, a jövőjének, vagy a szeretteinek. Felesleges törekvés lenne holmi ámokfutás módjára leélni az éveinket. Le kell mondanunk egyes jelenbeli igényeinkről, hogy a későbbiekben teljesíteni tudjuk az álmainkat. Ha a jelenben lemondunk bevételünk egy részéről, hogy később ezen összegyűjtött összegnek a többszörösét el tudjuk költeni, nem nagy áldozat. Csupán elhatározás, akarat és a célunk megfelelő meghatározásának a függvénye.