Mint tudjuk az állam, mint gazdasági egység, fő elosztó és irányító szerv életünk végéig „kísér” bennünket. Valamilyen módon kapcsolatban kell, hogy álljunk vele. Ez a kapcsolat 2 módon történhet:
Az állam elveszi a saját maga részét, adókat, járulékokat, egyéb költségeket von el az állampolgároktól. Ezekből a beszedett terhekből látja el önmagát, illetve elosztja a költségvetésen keresztül a befolyt összeget.

Megteremti a közösség számára az alapvető elemeket, az élethez szükséges eszközöket és forrásokat. Adókedvezményeket, támogatásokat, transzfereket nyújt ezen feladatok ellátásához. Röviden és tömören megfogalmazva, elveszi a működéséhez és az alapvető „jólét” megteremtéséhez a pénzt.

Mi emberek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az állam mindent megteremt számunkra. Állást, megfelelő keresetet, jólétet és későbbiekben az életünk végén a jól megérdemelt nyugdíjat. De ez sajnos nincs így. Önmagunknak kell gondoskodni a megfelelő életszínvonalról, jövedelemről, oktatásról és mindenről, ami kicsit is boldogabbá, piacképesebbé tesz.

Ne várjuk azt, hogy mindenkire egyaránt gondol, a mi védelmező és nevelő apukánk, az állam. Hiszen annyi pénz nincs a világon, amiből mindenki egyaránt a megnövekedett életszínvonalát, jólétét élheti.

Az élethez oktatás kell, hiszen a jó pap is sírig tanul. Már kisgyermekkorban elkezdődik a nagy hajsza a gyerekek minél jobb nevettetéséért, oktatásáért. A legnívósabb óvoda, majd iskola, egyetem az, amit minden magára és a gyermekeire adó szülő elképzel. Az állami támogatást élvező óvodák és iskolák erre nem minden esetben alkalmasak. Eltűnnek a tehetségek, elszállnak az évek és a befektetett pénz és energia.

Már általános iskolában a gyerekek napirendje megterhelőbb egy dolgozó felnőtténél, hiszen ilyen- olyan fejlesztő, tehetséggondozó szakkörökön sportedzéseken vesznek részt a hangszeren való tanulásról nem is beszélve.

Egy fiatal számára egy megfelelő középiskola megteremtheti a későbbi frekventált felsőoktatásba való belépést. Idegen nyelvi kurzusok, szakkörök és megannyi méregdrága délutáni elfoglaltságon vehetnek rész, ami a későbbi életükben igen hasznos lehet.  Természetesen egy jó gimnáziumért a szülőknek akár mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk.

Az első igazi megmérettetés, az érettségi után eljöhet az aggódás a pontokért, hogy elég lesz-e az áhított egyetemre vagy főiskolára. Ám a mostani megszorítások miatt egyre nehezebb bejutni az államilag támogatott férőhelyekre, így a szülőknek a büszkeség mellett ismételten egy drága mulatság lesz a gyerek felhőtlen bulikkal és vizsgaidőszakokkal tarkított élete. Nehezen találunk olyan szakot, ami 200 ezer forintnál kevesebbe kerülne félévente. Ez alapszakon 1200000 forintot jelent.

Lássuk be csak a fiatalok szemszögéből azt, hogy a szeretett állambácsink a fiatalok oktatását igencsak gyéren támogatja. Hiába beszélünk ingyen tankönyvekről vagy különböző gyermektámogatásokról, ugyanis ezen transzferek a lakosság kevés szegmensének elérhetőek csupán.

Nem marad más tehát, mint előre megtervezni a gyerek jövőjét és még időben, akár születésekor gondoskodni az anyagi háttérről.